Korunk népbetegsége a munkamánia és a vele járó kimerültség. Amint kitettük a lábunkat a gimiből, egyetemről rögtön arra lettünk trainingelve, hogy legyünk mindenben a legjobbak, gondolkodjunk maximalistaként és mindent elérhetünk, amit csak szeretnénk.

Szükségünk is volt rá, mivel egy egy pozíció betöltésére akár több mint 100 rátermett fiatalt is meghallgatnak az állásinterjúk során. Azóta hiába teltek el évek, még mindig bizonyítási kényszert érzünk, főleg saját magunk lenyűgözésére, és még mindig többre vágyunk, mint amink van. Ezzel nem is lenne probléma, ha nem lennénk túl szigorúak magunkkal szemben és nem hajszolnánk magunkat túl a munkánkban/kapcsolatainkban/edzésen/főzésen/buliban/az életben. Minden napunk versennyé vált, olyan versennyé, ahol lehetőségünk sincs átszakítani a célszalagot, mert nincs.

Ezekben az időkben a legfontosabb, hogy tanuljunk meg engedélyt kérni magunktól!

Mivel a főnökünkön kívül valószínűleg mi vagyunk legnagyobb ostorozói saját magunknak, senki más nincs, akitől segítséget kaphatnánk. Minden alkalommal, amikor elgondolkodunk azon, hogy kell-e nekünk az az edzés még este 9-kor hajmosás helyett, vagy az éjszakai főzés, jusson eszünkbe, hogy erre nincs szükségünk! Biztos nehéz lesz, eleinte jön a bűntudat, majd a bánkódás, de megéri.

Amint felötlik bennünk az érzés, hogy egyik porcikánk se kívánja a plusz erőfeszítést az egy kiáltás a testünktől-lelkünktől, hogy állj! Nyugodtan kérdezd meg magadtól hangosan: ''Tényleg kötelező nekem most elmennem edzésre? Muszáj bemennem a városba? Lemaradok valamiről, ha ma inkább otthon maradok?'' Ilyenkor a szigorú, zord belsőnk azt mondja majd: 'Múlt héten is csak 4x voltam a teremben!Régóta megígértem, hogy elmegyek az új étterembe a többiekkel!Ezt ciki lenne holnap megcsinálni!''

Ilyenkor kérj, mert megérdemled magadtól magadnak. ''Kérlek, hadd maradjak itthon, szükségem van rá!''

Ha tényleg szükséged van, akkor saját magadat ismered már eléggé, hogy tudd, ez most nem a szokásos hiszti, amiért nincs kedved valamit megcsinálni. És bármennyire is hókusz-pókusznak hangzik, ha adsz akkor kapsz. Minden amit megengedtél magadnak meghálálja magát.