Korunk népbetegsége a munkamánia és a vele járó kimerültség. Amint kitettük a lábunkat a gimiből, egyetemről rögtön arra lettünk trainingelve, hogy legyünk mindenben a legjobbak, gondolkodjunk maximalistaként és mindent elérhetünk, amit csak szeretnénk.

Szükségünk is volt rá, mivel egy egy pozíció betöltésére akár több mint 100 rátermett fiatalt is meghallgatnak az állásinterjúk során. Azóta hiába teltek el évek, még mindig bizonyítási kényszert érzünk, főleg saját magunk lenyűgözésére, és még mindig többre vágyunk, mint amink van. Ezzel nem is lenne probléma, ha nem lennénk túl szigorúak magunkkal szemben és nem hajszolnánk magunkat túl a munkánkban/kapcsolatainkban/edzésen/főzésen/buliban/az életben. Minden napunk versennyé vált, olyan versennyé, ahol lehetőségünk sincs átszakítani a célszalagot, mert nincs.

Ezekben az időkben a legfontosabb, hogy tanuljunk meg engedélyt kérni magunktól!

Mivel a főnökünkön kívül valószínűleg mi vagyunk legnagyobb ostorozói saját magunknak, senki más nincs, akitől segítséget kaphatnánk. Minden alkalommal, amikor elgondolkodunk azon, hogy kell-e nekünk az az edzés még este 9-kor hajmosás helyett, vagy az éjszakai főzés, jusson eszünkbe, hogy erre nincs szükségünk! Biztos nehéz lesz, eleinte jön a bűntudat, majd a bánkódás, de megéri.

Amint felötlik bennünk az érzés, hogy egyik porcikánk se kívánja a plusz erőfeszítést az egy kiáltás a testünktől-lelkünktől, hogy állj! Nyugodtan kérdezd meg magadtól hangosan: ''Tényleg kötelező nekem most elmennem edzésre? Muszáj bemennem a városba? Lemaradok valamiről, ha ma inkább otthon maradok?'' Ilyenkor a szigorú, zord belsőnk azt mondja majd: 'Múlt héten is csak 4x voltam a teremben!Régóta megígértem, hogy elmegyek az új étterembe a többiekkel!Ezt ciki lenne holnap megcsinálni!''

Ilyenkor kérj, mert megérdemled magadtól magadnak. ''Kérlek, hadd maradjak itthon, szükségem van rá!''

Ha tényleg szükséged van, akkor saját magadat ismered már eléggé, hogy tudd, ez most nem a szokásos hiszti, amiért nincs kedved valamit megcsinálni. És bármennyire is hókusz-pókusznak hangzik, ha adsz akkor kapsz. Minden amit megengedtél magadnak meghálálja magát.

Kezdjük egy örök klasszikus kedvencemmel, évről-évre újra előveszem.

Robert Merle: Védett férfiak

Könnyen fogyasztható majdnem sci-fi regény Merle fantasztikus jellemrajzaival. A szereplők, különösen a főszereplő tökéletesen megformált, a story pedig bármennyire futurisztikus és szürreális, mégis az az érzése az olvasónak, hogy ez bármikor megtörténhet. 

Őszintén mondhatom magamról, hogy óriás könyvfalóként soha nem vettem történelmi alapokon íródott regényt, kivéve, ha kötelező volt, akkor is rossz szájízzel. A történelemórákat is csak a Mezopotámiáig szerettem. A soron következő könyv viszont az egyetlen, ami igazán megérintett az elmúlt években.

Vaszary János: Zörgetik az ajtót

Gyakorlatilag Vaszary János izgalmas, naplószerű műve, mely teljes mértékben megfelel a valóságnak, legalábbis ahogy Ő látta és emlékszik vissza. A történet a kettős megszállástól indul, majd végigvezet bennünket hosszú és keserédes útjukon feleségével. Különleges érzéssel tölt el ahányszor a csodaszép Muráti Lilire gonolok, mennyire nő tudott maradni a legsanyargatóbb élethelyzetekben is. Büszkén tekintek nőtársamra és legszívesebben leülnék vele egy üveg bor mellet, hogy tanulhassak tőle. (Sajnos elhunyt 2003-ban Madridban)

Kötelező!

A sort egy mostanában elég felkapott bestsellerrel zárnám. Gondoltam, ha már ennyire reklámozzák, viszonylag jó kritikákat kapott elolvasom, mielőtt kijön a film és elrontja. (imádom Emily Blunt-ot, aki a főszereplőnőt alakítja, de mindig van bennem egy csepp viszolygás, ha könyvadaptációkat nézek)

Paula Hawkins: A lány a vonaton

Alapból tetszett, egész elvont kis kriminek indul, de a közepén kicsit vontatottnak éreztem, majd az utolsó kb 30 oldalon megoldódik minden. Szerintem ezzel nem árultam el nagy titkot és remélem nem sikerült spoilereznem. Nem rossz, annyit nyújtott, amennyit vártam. A konklúzió amit sikerült leszűrnöm belőle, hogy véletlenül se legyek alkoholista. (Viccen kívül várom a filmben esetlegesen előforduló mocskos részeg Rachel Watsont)

Mila Kunis mindig dögös mami, kivéve ebben az összeállításban. Értem én, csak a kocsijáig kell elmennie...

Ez nálam 10/10!

Igen igen, Ő itt Margot Robbie!

Az arca mint mindig, most is kifogástalan. Bár még Harley Quinn-ként sem sikerült kellően elrondítani, valljuk be, ez a szett neki sem áll jól!

Na így az igazi, gyere a mamához!!!

Lerágott csont, sokan megírták már, de nem az én tollammal.

1. Az a bizonyos igen:

Ha nem is maga a házasság de minimum az eljegyzés minden nő vágya, akkor is ha titkon. Persze mindez még a 3. X betöltése előtt. Nem titok, nekem sincs gyűrű az ujjamon. Nem is lenne érdekfeszítő a téma, ha nem ezzel lenne tele a közösségi hálóm, ahogyan nektek is.

2. Az a bizonyos gyerek:

Hasonlóan a gyűrűhöz, itt is a Facebook oldalamon állandóan fel-felbukkanó újszülöttes és várandós postokból értesülök a dolog aktualitásáról. Kérdem én anyukák: feltétlenül többesszámban kell írni, ha gyarapodtok? Tudom, tudom, savanyú a szőlő.

3. Menő állás:

Mondjuk mi számít menőnek. De az iskolapadban körmölve mindenki elképzelte magát a kiskosztümjében.

4. Menő lakás:

Sajnos napjainkban nem hogy menő, de semmilyen lakás nincs kilátásban 30 éves kor alatt, ellenben az albérletárak kúsznak felfelé évről évre.

5. Menő kocsi:

A lakásproblémához tudnám hasonlítani, de azért ha nem is menő, ez egy csöppet könnyebben megvalósítható  álom.

Ez mind klisé, de gondoljatok bele mennyit változtak az idők. Ezek nem a Gossip Girl, vagy hasonló szuperRich sorozatokból lopott álomképek. Ez az, ahogy szüleink éltek annó, mikor cseperedtünk. Tény, hogy kemény munkával, és mégtöbb szerencsével minden elérhető, én legalábbis ebben próbálok hinni.

Nem kell senkinek felépítenie egy kötelező elvárásokhoz idomult életszínvonalat, lényeg hogy jól érezd magad a bőrödben. Ha mégsem, hát tegyél érte. Kis lépésekkel lehet előre jutni, néha persze merész ugrásokkal, de mindenképp örülj annak, amit magadtól elértél, és adj hálát azért, amit esetlegesen kaptál.

The Outsider